Természetesen Kaposvár szülöttje vagyok, itt élek ma is. Történelmi időkben, 1956. október 27-én születtem.
Édesanyám az Izzónál előbb betanított munkásként, majd meosként dolgozott egészen nyugdíjazásáig. Mindenki szigorú, kemény asszonynak ismerte, de mi, a gyermekei – a húgom és én - tudtuk, arany szíve van. Én például válogatós voltam, nem szerettem a főzeléket, és ezért nekem sokszor bizony külön főzött. Édesapám is becsületesen dolgozott egész életében. A Tejipari Vállalaton kívül, ahol autószerelő volt, talán nem is akadt más munkahelye. A feltétlen tisztességre és a mindennapi munka megbecsülésére tanítottak minket. Nem volt gazdag család a miénk a szó anyagi értelmében, de a szeretetben bizony dúskáltunk. Ma már sajnos nincsenek velem a szüleim, s nem csak Ők hiányoznak, hanem szeretett húgom is.
Feleségem, Erzsébet főállású édesanya. 1981 óta élünk boldog házasságban, természetesen tősgyökeres kaposvári. Ő az, aki egyben tartja a családot, a lányainkra és rám is minden szempontból odafigyel. Két szép gyermekünk született, Melinda és Nikoletta. Mindketten a művészetekre fogékonyak, és ez a festők városában szerintem rendjén is van. Művészettörténetet tanulnak a Pázmányon,de az egyetem elvégzése után természetesen visszavárjuk őket Kaposvárra.
|
|
A Petőfi Sándor Általános Iskola után a Munkácsy Mihály Gimnázium következett. A sport és a biológia szeretete határozta meg iskoláséveimet, és később is komoly fejtörést, gondot okozott a választás e kettő között. Bányai Gizella és Pethő Teri néninek, tanárnőimnek nagyon sokat köszönhetek. Ők indítottak el sikeresen az egyetemi évek felé. Egy ideig még megpróbáltam összeegyeztetni a sportot és az élővilág szeretetét, a biológiát.
Lemondva arról, hogy Szegeden kutatóbiológusnak tanuljak, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemre mentem. Ott nem csak növényvédő üzemmérnöki diplomát szereztem, hanem végig játszhattam az NB II-es kosárlabdacsapatban is. Jó iskola volt, jó társasággal. A laza egyetemista évekre jellemzően bizony velünk is előfordult, hogy a „kocsmából” mentünk vizsgázni. Az első uv-m géptanból volt. Persze azért tisztességgel, a szülői intelmeknek megfelelve, elvégeztem az egyetemet, és visszakerültem Kaposvárra dolgozni. Később, munka mellett tanulva, okleveles agrármérnök, majd környezetvédelmi szakmérnök lettem.
|
|
Előbb középtávfutó voltam, nem is rossz eredményekkel, de a gimnáziumban Csanda tanár úr átcsábított a kosárlabdához. Nem bántam meg, hiszen játszottam az NB II-es Keszthelyi Gazdász, majd a szintén másodosztályú Kaposvári Gazdász csapatában is. Sőt, egy ideig a Táncsics SE színeiben NB I-es játékos voltam. Amikor azonban családot alapítottam, és munkába álltam, akkor már ezek lettek a fontosabbak számomra. Egy idő után nem is fért össze a versenysport ezekkel, így elég fiatalon befejeztem az aktív sportot. Természetesen azért az öregfiúk meccsein egészen 2000-ig kosaraztam, de akkor egy térdműtét miatt ez is abbamaradt. Ma már teniszezem és úszom a kondícióm megőrzése érdekében, de a sport, a testmozgás természetes része a mindennapi életemnek.
|
|
Életem kemény iskolája volt az első munkahelyem a Vörös Október MGTSZ, ahol növényvédelemmel foglalkoztam. Ott tanultam meg, hogy nem is olyan egyszerű embereket jól irányítani: nem attól lesz igazán főnök valaki, hogy kinevezik, hanem attól, ha a munkatársak elfogadják és hallgatnak rá. A Növényvédő Állomás következett, ahol nagyon jó közösségben dolgozhattam. Majd a környezetvédelmi szakmérnöki diploma megszerzésének köszönhetően Somogy Megye környezetvédelmi főmérnöke lettem 1988-ban. E minőségemben „történelmi tett” is fűződik a nevemhez. 1989-ben, élve a törvény adta lehetőséggel, az országban elsőként írtam ki és vezényeltem le egy helyi kezdeményezésen alapuló népszavazást Fiad községben. 1989-ben még állami alkalmazottként szerveztem tüntetést a Dráva folyóra tervezett gyurgyeváci vízlépcső építése ellen Őrtilosnál. A környezetvédelmi ügyeken át már egyenes út vezetett a közéletbe…
|
|
1990-ben az országgyűlési választásokon még a Zöld Párt színeiben indultam Dél-Somogyban. A győzelem nem sikerült, de a Fideszben felfigyeltek rám, így az 1990-es helyhatósági választásokon már polgármester-jelöltként és képviselőjelöltként indítottak. Végül a Kaposvári Közgyűlés alpolgármesternek választott, így négy évig ezen a poszton szolgáltam városunkat. 1994-ben a Fidesz ismét engem jelölt polgármesternek. Ekkor már közvetlenül választották a város vezetőjét. A kaposváriak engem tiszteltek meg bizalmukkal, csakúgy, mint 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban is. 1998-ban és 2002-ben parlamenti képviselővé választottak. A második négy évet azonban nem töltöttem ki a Parlamentben. Néhány hónap után lemondtam a képviselőségről, mert az Országgyűlés munkarendje miatt nem jutott volna elég időm Kaposvárra. Nekem pedig a városunk a legfontosabb, ezért ezt választottam.
|
|
|
